A új lelkész annyira lámpalázas volt amikor az első szentbeszédét tartotta, hogy alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste a feljebbvalóját, és megkérdezte, hogyan tudná leküzdeni idegességét. Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a vízbe, és néhány korty után már mindjárt lazábban fogja tudni folytatni. A következő vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, hogy még hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán, pompásan érezte magát. Amikor visszatért a plébániára, talált egy levelet a feljebbvalójától, amely a következőket tartalmazta: “Kedves Testvérem! 1. Legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyben az egészet 2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe 3. A misekönyv nem poháralátét 4. Az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának 5. Tíz parancsolat van és nem tizenkettő 6. Tizenkét tanítvány volt és nem tíz 7. Nem utalunk a keresztre mint arra a “nagydarab T-betűre” 8. Nem konferáljuk be Jézust és tanítványait mint “DJ JC-t és bandáját” 9. Dávid Góliátot egy parittyával győzte le és nem “lőtte szitává a rohadt seggét egy Magnum 357-essel” 10. A kígyó tekergett az almafán nem pedig az “Isten fasza” 11. Nem utalunk Júdásra mint arra “a faszfej”-re 12. A Pápa szent, nincs kigolyózva és nem nevezzük “Keresztatyának” 13. Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nem a Fater, a Kiccsávó és a Kriptaszökevény 14. Júdás harminc ezüst pénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az Olajfák hegyén és nem a kínai piacon. És egyébként is, a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös picsába.

Jol Irtál Magadrol Tarcski Az Melett A Mit Igaznak Véllsz Neváltoztad Meg Senki nek A Kedvéértsem

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok. Kérem, segítsenek.
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:

- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: Tavasz van, és én nem láthatom

Úgy zuhant rám most a csend, hangzavar van, csak a szívem néma bent. Nincs mit mondanom vagy inkább nincs kinek, ezért nem mondom el senkinek.

,,Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.Sokszor cselekedtem indulatból,okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.Öleltem hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.Szerettem és szerettek,de sokszor el is utasítottak.Előfordult olyan is,hogy szerettek,de én nem tudtam visszaszeretni.Repkedtem a boldogságtól,habzsoltam az életet de volt,hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra,a végén mégis elvesztettem.De túléltem!És még most is élek.Az életet nemcsak túléltem és NEKED sem ajánlom hogy tedd ezt! ÉLJ!A harcba elszántan kell menni,az életet szenvedélyesen átölelni,emelt fővel veszteni és merészen győzni,mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz,hogy jelentéktelenné váljon!

Hiányolni valakit az rossz, de tudni, hogy te nem hiányzol nekik, na az a szörnyű.

Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba folytani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad.¨

Egy átmulatott éjszaka után a férfi felébred, mellette fekszik egy nő. Felkel, belenéz a tükörbe, és a szájából kilóg egy fehér madzag. Megszólal, miközben húzza kifelé: "Istenem, csak add, hogy Lipton tea legyen!

Vicc!!!!
Két rendőr biciklizik. Az egyik leszáll, és leengedi a hátsó kereket.
- Miért engedted le? - kérdezi a társa.
- Túl magasan volt a nyereg.
- A másik erre szó nélkül leszereli a saját nyergét meg a kormányát. A kormányt a nyereg helyére teszi, a nyerget pedig a kormány helyére.
- Ezt miért csináltad? - kérdezi a másik.
- Egy ilyen hülyével én nem bicajozok tovább, inkább megfordulok és hazamegyek.

MINDIG GONDOLJ ARRA: Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.

VICC!!!!!!!!
Egy texasi férfi bemegy Londonban egy gyógyszertárba és kérdezi a patikustól:
- Mondja, van maguknak valamilyen amerikai borotvapengéjük is, vagy csak ez a Wilkinson?
- Nos, uram, feleli türelmesen a patikus - a Wilkinson a legjobb sebészeti eszközöket és pengéket gyártja már Waterloo óta.
- Felőlem akár Noé bárkája óta is gyárthatják, hogyha nem elég jó!
- Biztosíthatom róla, uram, hogy ez kiváló minőségű! Tavaly a feleségem véletlenül lenyelt egy pengét, és az miután elvégzett rajta egy mandulaműtétet, egy vakbélműtétet, körülmetélte a kertészt, kiherélte a szomszédot, levágta a postásnak két ujját, én utána még tízszer tudtam vele borotválkozni.

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

Rómeó és Júlia kicsit másképp xD

Kar:
Két nagy család élt a szép Veronába
Ez lesz a szín, utunk ide vezet
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.

Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája, omlik a válláról
S tar fejét megfosztja parókájától
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt
Hát nem érted, szeress Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek
(s fölkiált)

Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.

Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed
Mely kancsal, s üveg
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.

Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.

Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.

Kar:
Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.

RÓMEÓ & JÚLIA (Duódráma)

R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem,
Hisz biztos reám vár talpig tetvesen.
De csitt! Mi fény villózik amott?
Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott.
Ó, én egyetlenem, segítenék máris,
De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist.

J: Bűzt hoz a szellő, ez Rómeó lenne?
Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne.
Elindult felém, ide vezet útja,
Remélem, hogy erejéből több menetre futja.
Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat,
De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.

R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja?
Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja?
Ó, a galád tele van kéjjel,
Biztosan megcsalt mással az éjjel.

J: Ne szólj így Rómeó, hisz meg szűz vagyok.

R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot.

J: Szerelmem Rómeó, ne gyanúsíts engem,
Hisz éjjel az odúm csak terád fentem.
Loboncos trombitád, mely igen derék fajta,
Nyújtsd fel hát íziben, s felhúzlak rajta.

R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra,
Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.

J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress,
Szoknyám alatt íziben mamutfészket keress!

R: Ide figyelj kedves! Mit mondasz, csupa vidámság,
De nincs itt a Dévényi, ez nem három kívánság.
S most mondok neked szépet én is Júlia:
Arcod látványától kipusztul Grúzia.

J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom,
Meredő tagodat epedve várom.
Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál,
S félelmed jeléül megtelt az ágytál.
Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen,
Vizelő kacsád kimutatta nékem.

R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom,
Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom.
Keserű a sorsom, melynek tűz az oka,
Házunk égésének nagy volt a foka.

J: Ezek után Rómeó nem élet az élet,
Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget.
Az élet örömeit már élvezni nem merem,
Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem.
Ég veled hát kedves, az életet már utáltam,
S ha meghaltam, jöjj te is utánam.
(Júlia megissza a mérget, s meghal.)

R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek?
Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.

VICC!!!!!
Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja:
- Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
- Mégis mit képzelsz, Jancsi!
- Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom!
- Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van.
Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog.
Jancsi folytatja:
- Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot!
- Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba.
Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább:
- Te Julis, mostmár annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek.
- Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal:
- Na jól van, mostmár megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást.
Nem sokkal később arrajön a TSz-elnök:
- Juliska, láttad erre a Jancsit?
- Igen, láttam.
- Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?

VICC!!!!!!
Nőválasztás
Egy fickó meg szeretett volna házasodni, de mivel három olyan lány is akadt, aki tetszett neki, egy módszerre volt szüksége, amivel eldönthette, hogy melyikük lesz az ideális számára. Így aztán mindhármuknak adott ezer-ezer dollárt, és figyelte, hogy mi lesz a reakciójuk. Az első lány fodrászhoz, kozmetikushoz, meg egyéb szépítkezésre specializálódott szakemberhez ment, majd azt mondta:
- Lám, mennyire szeretlek, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek láss engem.
A második horgászfelszerelést, nagy színes televíziót , videót, és egy teljes hónapra elegendő sörkészletet vásárolt, mondván:
- Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogy Te mindennél és mindenkinél jobban érezd magad.
A harmadik befektette a tőzsdén a maga 1,000 dollárját, részvényeket adott és vett, opciós meg egyéb határidős ügyleteket kötött, és megsokszorozta az eredeti összeget:
- A pénzt a közös jövőnk megalapozására fordítjuk majd, és hosszú, boldog házasságunk lesz.
A srácot teljesen lenyűgözték a lányok, és csak nagyon nehezen tudott választani közülük. Végül, hosszas gondolkodás és elemzés után...
... a legnagyobb mellűt választotta.

VICC!!!!!!
Történt egyszer egy egyetemen, hogy az emberi nyál összetételét vizsgálták az ifjú orvostanhallgatók. A dolog úgy történt, hogy a mikroszkóp lencséje alá helyezett tárgylemezen helyet foglaló minta képét szép nagy formátumban kivetítették az első falra és a professzor az illusztráció segítségével magyarázott hosszasan. Egy idő után azonban - az anyag illékony volta miatt - újabb mintára volt szükség. A professzor megkérte az egyik csinos medikát, hogy legyen segítségére a hiányzó minta pótlásában.
A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte...
Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen, rohant ki az óráról, a professzor csak nézett utána egy kicsit, majd csak ennyit fűzött a dologhoz:
- Hát igen. Ideális körülmények között hetekig is elélnek...